A sz�ke eg�r filoz�fi�ja

- Cin-ciin! – hallatta hangj�t f�jdalmasan Sz�ke Eg�r, mert a sajt helyett az eg�rfog�ba harapott. Nem az els� csal�d�st kiv�lt� kaland volt ez f�h�s�nk meglehet�sen �nt�rv�ny� �letvitel�ben, f�l�t�l tekerv�nyes fark�ig majd minden testr�sze b�nta m�r el�vigy�zatlans�g�nak sebeket eredm�nyez� okozatait.

Sz�kes�g�nek minden b�j�t bevetve rohant nemegyszer fejjel a padl�s hom�ly�ban felsejl�, nem l�tez� lyuknak, ugrott lelkesen a magasb�l a feh�r fest�kes dobozba, tejf�l�s b�gr�nek v�lve azt. Azonban eger�nk konok magabiztoss�ggal korm�nyozta �let�t, seg�ts�get, tan�csot el nem fogadva senkit�l.

„De kit�l is?” – gondolta, mivel meglehet�sen saj�tos v�lem�nye alakult ki az �t k�r�lvev� vil�gr�l. A sz�rke egerek unalmas, egyhang�, fordulatokat n�lk�l�z� �let�t morzsolgat� egyedeit�l? Ugyan m�r! – od�ig le nem alacsonyodna.

Vagy a feh�r egerek tud�l�kos, mindent jobban tud�, az utols� sz� jog�t �lland�an mag�nak vindik�l� fajt�j�t�l? Dehogy! Sz�ke Eg�r mindenn�l jobban f�lt – a szerencs�re m�r r�g�ta csak eml�keiben �l� - kisebbs�gi �rz�s�nek felsz�nre jut�s�t�l.

Esetleg az �regecske, orm�tlanul nagy test�, t�voli rokon�t�l, kinek piszkos bund�ja egy idegen vil�g h�rn�ke volt? Brrrrrrrrrrr – sz� sem lehet r�la!

M�g a hozz� hasonl�kkal sem j�tt ki igaz�n.  Sok j�akar� t�volodott el t�le, l�tva, hogy gondosan k�r�l�lelte mag�t egyedi �letfiloz�fi�val. Mik�zben folyamatosan „ezer sebb�l v�rz� �lete” f�jdalmait ecsetelte, d�h�dt akaratoss�ggal utas�totta el a seg�ts�get. „Ne akarja mindenki jobban tudni n�lam, mi a j� nekem!” – sz�lt sz�kes�g�nek b�lcselete.

�m Sz�ke Eg�r �let�nek is elj�tt a fordul�pontja. R�gi mindennapjait m�r, �j �let�t m�g nem tudta megnyugtat� m�don ir�ny�tani. Kezdett belef�sulni �nmaga egyhang�s�g�ba, saj�t lelk�nek mag�ny�ba. Tal�n m�r elfogadta volna a feh�r, s�t ak�r a sz�rke egerek seg�ts�g�t is.

Azok azonban - tanulv�n a kor�bbi rossz tapasztalatokb�l – m�r nem k�v�ntak f�h�s�nk gondolkod�sm�dj�hoz assziszt�lni, a csak saj�t verzi�j�nak meger�s�t�s�t szolg�l� „sz�kes�geket” meghallgatni. Sz�ke Eg�r mag�ra maradt.

„Sehol egy lyuk …” – morfond�rozott ernyedten s�hajtozva. Nem �dzkodott, r�veteg arccal indult tova, tal�n egy sz�m�ra boldogabb, szebb j�v� fel�.

K�s�rje szerencse utadat, Sz�ke Eg�r!