A felmelegített káposzta

Laci szerelmes lett. Élete negyedik évtizedét is elhagyó férfi nem is akárkibe zúgott bele: a feleségébe. Méghozzá a volt feleségébe. Történetünk másfél tucat esztendővel ezelőtt kezdődött.

A húszas éveit taposó fiatalember akkor költözött el szüleitől és próbált a maga lábán megállni. A kis szoba-konyhás albérletben csak a feltétlenül szükséges időt töltötte. Egyébként a három műszakos munkája mellett szabadideje nagy részét a haverokkal múlatta. Akik közül bizony eléggé kilógott. Laci antialkoholista volt és nagyon furcsán hatott, mikor az aktuális pókerparti házigazdája a sörös rekeszek mellé a srác kedvenc üdítőjét is be kellett, hogy szerezze. Idővel aztán a srác hanyagolni kezdte a kártyatársaságot és a meccsnézést, megismerkedett ugyanis Icával, az albérletéhez közel eső újságüzlet tűzben égő hajkoronájú, csillogó szemű eladójával. A délelőttös műszak előtti hajnalokon segített kiválogatni a lapokat, az éjszakai munka után első útja oda vezetett, amikor pedig délutános volt szinte egész délelőttöket töltött a stand mellett. Mígnem a helyi újság anyakönyvi részében egyszer csak hírt adtak kettőjük házasságkötéséről.

A friss asszonyka édesanyjával élt egy lakótelepi panelház nem túl tágas falai között, az ifjú pár a nagyszobába fészkelte be magát. Gyermekvállalásról egyelőre szó sem lehetett és lehetséges, hogy ez eleve meghatározta a házasság lefolyásának nem túl szívderítő menetét. Főhősünk valahogy nem igazán tudta megértetni magát anyósával. Pedig vele talán több időt kellett összezárva lennie, mint feleségével. Ami a mamának „zöld” volt, azt Laci „kéknek” látta és viszont. Lassan visszajött a nem is régi múlt szokása: a férfi egyre kevesebbet tartózkodott otthon. Ez azonban már súlyosbított eset volt: Laci ugyanis elkezdett inni.

Az alkoholnak pedig megvan az a pocsék „tulajdonsága”, hogy biz’ alaposan megváltoztatja az embert. Ebből pedig Ica egyáltalán nem kért és kisvártatva csak azért nem közölte a helyi újság a válásukról szóló hírt, mert nem szerkesztenek bele ilyen rovatot …

Az immár elvált férfi ismét albérletet kereshetett magának. Ezúttal jó messzi eddigi életterétől. Párkapcsolaton, haveri társaságon túllépve Lacinak maradt a munka. Ott pedig nem tűrték az „alkoholos befolyásoltság” minimumát sem! Nem volt más választása – ha legalább a szívesen végzett és jól megfizetett foglalkozását meg akarta tartani – sürgősen vissza kellett térnie az absztinens életformához. Ez szerencsére gyorsan és könnyen meg is történt.

Közben sorra vesztették el lapjaikat a naptárak. A volt házasság rossz emlékképei már egyre kevésbé okoztak fájdalmat, a jók viszont rendszerint előtörtek azon alkalmak után, mikor néhanapján összefutott a kisváros utcáin Icával. Eleinte csak röviden köszönve haladtak el egymás mellett, majd később néhány szót váltottak is. Egy ilyen alkalom után Laci kérdezősködni kezdett az ismerősöktől exneje felől. Furcsa, jó érzés töltötte el annak hallatán, hogy Icának azóta sincs állandó partnere. Talán véletlen, talán nem, de egyre gyakrabban vitték lábai a jó ideig került újságosbódé irányába. Aztán egyik szabadnapjának hajnalán frissen szedett virágcsokorral a kezében állt oda a pavilonhoz, segíteni szétválogatni az újságokat…

-----------------

Laci és Ica immár ötödik éve ismét házasságban él. Boldog, kiegyensúlyozott és igen tartósnak ígérkező házasságban Óvódás kislányuk boldogságot árasztó, édesanyjától örökölt csillogó szembogarában elveszve Laci már tán rossz emlékeiből is kitörölte azokat az alkoholba fojtott, boldogtalan napokat, heteket, amikor önmaga bánatos sorsának kilátástalansága töltötte ki életét.

És Laci ma már az igen ízletes, felmelegített töltött káposztához sem igazán kívánja a söröspohár közelségét…