Majd elválik…

Márta szerelmes lett. Ám ebbe, az egyébként nagyszerű és sokszor az egekig emelő érzésvilágba, az ő esetében nem egy buktató vegyült. A sztori kezdetén a negyvenedik életévét is elhagyó asszony ugyanis férjéből fokozatosan ki-, férje barátjába pedig hirtelen beleszerelmesedett. És mivel utóbbi kölcsönösnek bizonyult, a dolgok addig megszokott menetét drámai események egész sora váltotta fel. Az elmúlt évszázad háromnegyedénél ugyanis a mainál ritkábban bomlottak fel a feleség „külön útjai” miatt a házasságok

Ott voltak elsősorban a gyerekek. Márti és új kedvese, Karcsi házasságának egyaránt három utód adott nyomatékot. Ők a felnőttkorba lépve igen különböző módon értékelték a párkapcsolatok ilyetén fordulatát. A két exbarát viszonya is eldurvult. A közös meccsre járások után előbb kerülni kezdték egymást, majd a magára maradt férj igen agyafúrt ötletekkel próbálta pokollá tenni riválisa életét.

Ez is közrejátszott abban, hogy Márta véglegesen elszánta magát a válásra. Világos volt számára, hogy az otthon is elszaporodó veszekedéseknek valamilyen módon véget kell vetnie. A válóper gyorsan lezajlott és Márta szeretett volna új kedveséhez menekülni, minél több időt eltölteni vele, valamelyest feledve a férjének durvaságait. Ez azonban abban az időben akadályok egész sorába ütközött, ráadásul Karcsi érzései sem voltak egyértelműen letisztultak.

A rokonok, ismerősök körében nagy visszhangja volt a két család életét is felborító viszonynak. Természetesen a csalfa nőt hibáztatta mindenki, az eleinte titokban, majd egyre inkább nyíltan lekurvázott Márti mellett a bigott gondolkodásmód talán kicsit természetesnek vette a teremtés koronájának vérében lévő vadászösztönt. Látván a kissé egyoldalú vélekedést, főhősnőnk mind gyakrabban noszogatta kedvesét is a változtatásra. Szerette volna még inkább magához kapcsolni a férfit. Tapasztalni, hogy az minden nap minden percében tanúbizonyságát adja érzéseinek. Karcsi kapcsolata feleségével azonban számára fájóan stabilnak bizonyult.

Márta már sodródott az eseményekkel. Kétségbeesetten kereste a kompromisszumokat, miközben újra és újra csak azzal szembesült, hogy szívszerelme egy lépést sem tesz családi kötelékének feloldása érdekében. Roppant nehezen teltek a napok, amelyek felvirradásától mindig a számára kedvező fordulatot remélte, hogy aztán a naplementével együtt ezen remények is tovatűnjenek a szívét ellepő illúzióik horizontján. Szerette volna további életét szerelméhez kötni, ő azonban továbbra is feleségével élte mindennapjait, Márti kívánalmainál sokkal szűkebb időt töltve az elvált asszonnyal. Aki több alkalommal is elhatározta, hogy válaszút elé állítja a férfit. Ezt azonban egyre csak halogatta, félve attól, hogy a reményét is elveszti a boldog folytatásnak. Sokszor repeső örömmel fedezte fel a rá szegeződő szempár sugárzó ragaszkodását, ám voltak esetek, mikor csak a legrosszabbra gondolva tudta magyarázni Karcsi viselkedését.

Közben sorban peregtek tova az üresen kongó napok, amelyeket csak ritkán váltották fel az együtt töltött idő szempillantás alatt elolvadó órák. Elolvadt a hó, kirügyeztek a fák, az egyre magasabbra hágó nap mintha Márti reményeit is olvasztotta volna. A férfi ugyan ismételten türelmet kért és biztosította szerelméről, de félő volt, hogy ezek csak üres szólamok a részéről. Közeledett Márti nyár közepi szülinapja. Ez volt az az időpont, amit önmaga számára kijelölt és mindenképpen dűlőre szerette volna vinni kettejük jövőbeli sorsát.

Karcsi nagy csokor rózsával várta őt ezen a bizonyos születésnapi randevún is. Ajándék azonban nem volt nála. Helyette csendesen egy borítékot nyújtott át kedvesének. Márti a szokásosnál is hevesebben dübörgő szívvel bontotta ki …

… és olvasta el a válókereset beadásáról szóló ügyvédi iratot.