Késő bánat

Gyuszi szerelmes lett. Több mint húsz éve történt ez meg vele és az imádat alanya ma is a felesége volt. Egy gyermekük született, aki történetünk idején már néhány hónapja külön lakásba élt kedvesével. Hősünk jó néhányszor látogatta meg őket egyedül is, igaz akkor rendesen felborította a fiatalok napi programját. Gyuszi ugyanis mindig, mindenhonnan elkésett!

Majd’ fél évszázada már édesanyja is december közepére volt kiírva vele, de Picúr – aki ma már felülről közelíti meg az egy mázsát – csak Újév délelőttjén volt hajlandó első ízben rátekinteni e bűnös világra. A gyermek aztán kétes hírnévre tett szert iskolai tanulmányai során is. „Becsöngettek, megjött Picúr!” – mondogatták a nebulók, hiszen hősünk rendszeresen az utolsó utáni pillanatban esett be az okításra. Szülei megpróbálták karóráját mindig egy picivel előrébb állítani, nem sok sikerrel. Mert ugye, aki tudja, mennyit is siet a szerkezet, azt is tudja, mennyi a pontos idő. Így aztán folytatódott a megszokott elkésés, lemaradás a dolgokról.

Például a randevúkról. Még a legszebben csillogó szempár sem tudta rávenni a pontosságra és bizony hősszerelmesünk sokszor találta hűlt helyét „Júliájának” a megbeszélt színhelyen (igaz, egy kicsivel a megbeszélt időpont után …). Idővel mégis rátalált egy szerelmes – és nagyon türelmes női szívre. Megnősült. (Mellékszál: Gyuszi az esküvőről negyedórát késett, mert nem találta a jegygyűrűket rejtő fiók kulcsát.)

És láss csodát! Házassága nagyon jól sikerült. Szerelmük még hosszú évekig lobogó lángon fénylett. A férj vidéki kiküldetéseiből repeső szívvel sietett haza, sajnos a legritkábban toppant be pontosan, az ígért időben. Magyarázatait eleinte mosolygó bólintásokkal fogadta neje, majd előbb a mosoly, majd a bólintások is elmaradtak. Később a magyarázatok is. Megszokták! Aztán az egyik ősszel történt valami …

Gyuszi október utolsó hétvégéjén csak vasárnap reggelre tudott hazaérni egy távoli munkából. Precízen kiszámolta az utat és telefonon letette a nagyesküt, hogy nyolcra otthon lesz. Vezetés közben több alkalommal is büszkén állapította meg, hogy most pontos lesz. Egy perccel az beígért időpont előtt nyitotta ki a bejárati ajtót. A hálószobából egy halk sikolyfélét hallott az asszonytól, mire a fürdőszobából borotvahabos képpel – és egy szál „semmiben” – a legjobb barátja kukkantott ki.

A rádió ekkor szólalt meg: ”Kedves hallgatóink! Október 28-a van, a téli időszámítás kezdete. A pontos idő: hét óra.”