Bence
2007.05.09. 15:59
A csend hangja
Kezdjük meseszerűen!
Hol volt, hol nem volt, bizony a gyerekszobák fali konnektoraiban is 220 Volt volt (és persze ma is van). Ma már szerencsére ügyes eszközök óvják a matató kisded kacsókat attól, hogy mindenféle elképzelhető és sokszor a felnőttek számára elképzelhetetlen dolgokat dugdossanak bele. De három évtizede ez nem volt ám így!
A történetünk idején majdnem három éves Bence ma már boldog apuka. Ügyes kezű mesterember lett, de otthon a biztosítékot mindig a felesége cseréli, ő még a kiégett izzóhoz sem nyúl soha. Neki kisgyermek korában a szó szoros értelmében megrázó élményt jelentett a bevezetőben említett fali dugasz.
A szobájában tartott felfedező útja során – hogy, hogy nem – a kis Bence keze ügyébe került egy jókora szög, amelyet rögvest bele is próbált a konnektorba. Nem kellett volna! Szerencsére az eset nem végződött tragédiával, viszont az addig szaporán gőgicsélő, majd korán és egyre több szót ismételgető gyermek elnémult. A szülők hiába vitték különböző specialistához, gyermekük meg sem mukkant. Elmúlt a születésnapja és lassan a negyedikhez közelített. Szótlanul.
Az egészséges, ám néma kisfiú a szülők életét is megváltoztatta. Önmarcangoló, mosolytalan emberekké váltak, kerülték az ismerősöket. Az édesanya nem ment vissza dolgozni, minden idejét fia mellett töltötte. Aki egyébként korabeli társaihoz hasonlóan viselkedett. Eleven volt, mindenre figyelt, minden érdekelte. Kérdezni azonban semmit, soha nem kérdezett. Közeledett a karácsony, de ő nem sorolta kívánságait.
Szentestén, együtt a nagyiékkal gyertyát gyújtottak. Örömtelen volt persze a karácsonyt megelőző időszak is. Hol volt már az egy évvel ezelőtti mindenbe belecsacsogó Bence… A mostani fájó csendben is csak a csillagszóró sercegése ütött zajt.
Majd a következő pillanatban – ott, a ragyogóan világító és a szeretet minden érzékelhető és felfoghatatlan vibrálásán túl – a család olyan „ajándékot” kapott, amelyre talán már csak titokban, önmagukban reménykedve bíztak.
„Nagyon szép” – mondta Bence egyszer, kétszer …
|