A párizsi olimpiáról magyar szemmel, számokban

Előszó

Külön köszönet, hogy – minden bizonnyal - életemben az utolsó valós időben figyelhető olimpiáját (Los Angeles és Brisbane lesz a következő kettő – nekünk éjszaka) maximálisan követhettem, mert az olimpia alatt volt a hivatali igazgatási szünet kötelező szabadsággal.

Ki is használtam, szorgalmasan követtem a királyi sporttévén (ez volt a legritkább), internetes magyar királyi sportcsatornákon és leginkább Eurosporton, és persze rengeteg infót adott az internet.

Így talán jogosan állapíthatom meg, hogy fantasztikus olimpia volt, káprázatos sportélményekkel, remek rendezéssel, kiváló sportemberek sokaságával.

Nézzük a számok segítségével a mieink szereplését. (A sikerpropagandás, néphülyítő, erőltetetten pozitív ájuldozásokat ne tőlem várjátok – az úgyis jön majd kéretlenül és csőstül az erre tartott NER-médiától…)

Amit a számok mutatnak

A számok azt mondják, hogy az utóbbi nyári ötkarikás játékok magyar eredményességéhez nagyon hasonló, kellemes meglepetésekkel tarkított, ám csúnya kudarcokat is hozó olimpián vagyunk túl.

Összességében úgy vélem, kiegyenlített volt a szerencse és a balszerencse faktor. Mint ahogyan a minket érintő bíráskodás is. (A legnagyobb tévedés – a magyar-olasz férfi pólómeccsen – minket segített.) Viszont mintha a döntő momentumokból a mieink kicsit több alkalommal jöttek volna ki rosszul.

Az össz éremtermés 6 arany, 7 ezüst és 6 bronz (19.) Tokióban: 6-7-7 (20)

Éremtáblázat: 14. hely (Tokió: 15.) Az I-VI. helyezések száma: 40 (Tokió: 42)

Tokióhoz képest:

 – szinte ugyanannyi magyar résztvevővel (egy labdacsapat pluszunk volt most, tehát egyéni kvalifikált versenyzőnk kevesebb volt, mint Japánban)

– Tokióhoz képest az éremtáblázaton kiestek az oroszok, megelőztük Brazíliát, Kubát, elénk került Dél-Korea, Üzbegisztán – így eggyel előrébb végeztünk

(Megjegyzés. Az éremtáblázat prioritása az aranyérmek száma. Ami így esetenként fals, hiszen az 1 aranyérmes ország megelőzi az akár tucatnyi ezüst+bronzérmest. Ám mivel hazánkban az istenadta nép is aranyban gondolkodik, így ez fontos jellemző.)

Két negatívum, amiről nagyban hallgatnak majd:

1. Aranyérmeink részben függetlenek a magyar szövetségektől, a magyar szakemberektől

Kós Hubert – amerikai felkészülés, amerikai edzővel

Milák Kristóf – függetlenítette magát a magyar dolgoktól (szövetség, edzés, média)

Márton Viviana – tavasszal érkezett, mint spanyol „magyar”, spanyol felkészülés

Gulyás Michelle pedig londoni születésű, de ő legalább régóta valóban magyar sportoló. (Érdekesség: ha a szövetségben ragaszkodtak volna az előírt válogatási szabályokhoz, helyette más indult volna Párizsban…)

A legdurvább: anno a biztos olimpiai (arany)érem reményében „megvettük” a baráti Oroszországtól Muszukajev Iszmail sporttársat, aki végül mindkét olimpiáján 5. lett

2. Tokióhoz képest 78 érem felszabadult, mert „eltűntek” az oroszok, fehéroroszok – helyettük a „semlegesek” 5 érmet szereztek most, tehát 73 érem plusz ajánlkozott mások számára.

A legeredményesebb sportágunk a kajak-kenu, de ez is felemás: 0 arany 1976 Montrealban volt utoljára, amikor ott voltunk a játékokon.

Az érmek kétharmad része egyéni, még úgy is, hogy a párosokat is csapatként számolom.

Labdajáték csapataink összesítése

– férfi vízilabda 4. hely 3 gy. - 2 d. - 3 ver.

– női vízilabda 5. hely 3-2-2

- női kézilabda 6. hely 2-2-2

– férfi kézilabda 10. hely 1-0-4

összesen: 9 – 6 – 11

Érmeink sportáganként – 20 sportágban voltak versenyzőink, 7-ben szereztünk érme(ke)t

úszás 3-1-1 (a nyíltvízivel együtt)

vívás 1-1-1

tékvando 1-0-0

öttusa 1-0-0

kajak-kenu 0-4-3

atlétika 0-1-0

lövészet 0-0-1